Magyarország jellemző fafajtái
1. Kocsányos tölgy (Quercus robur L.)
Törzse állományban jól feltisztuló, kérge mélyen repedezett, sötétszürke. Hajtásai enyhén szögletesek, zöldes barna színűek. Rügye tojásdad, tompahegyű, ötoldalú, világosbarna. Levele 8–16 cm, 4–6 lekerekített karéjpárral és cimpás levélvállal. Levélnyele 1 cm-nél rövidebb. Termései 2–5-ösével 3–10 cm hosszú kocsányon ülnek. Makkja 2–3,5 cm hosszú, hengeres, frissen olajzölden sávozott, éretten világosbarna. A kupacs a makk 1/4-ét borítja. Április végén, májusban virágzik, termése szeptember végén, októberben érik és hullik. Lassú növekedésű, hosszú életű, tőről jól sarjad. A síkvidék tölgyfaja. Kedveli a magas talajvizű, üdébb termőhelyeket. Fényigényes. Fája nehéz, kemény, tartós, rendkívül keresett árucikk.
2. Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)
Kérge vékonyabb és finomabb, mint a kocsányos tölgyé. Hajtásai szürkés zöldek, a napos oldalon vörhenyesek. Rügye hasonlít a kocsányos tölgyéhez, de nem szögletes, és hegyes csúcsú. Levele 8–15 cm, 5–9 lekerekített karéjpárral és ék alakú levélvállal. Levélnyele 1 cm-nél hosszabb. Termései 3–5-ösével nagyon rövid, 1 cm-nél rövidebb kocsányon ülnek. Makkja 1,5–3,0 cm hosszú, hordó alakú, éretten világosbarna. A kupacs a makk 1/3-át borítja. Április végén, májusban virágzik, termése októberben érik és hullik. Lassú növekedésű, hosszú életű, tőről jól sarjad. A hegy- és dombvidék tölgyfaja. Fényigényes, mérsékelten szárazságtűrő, a talaj kémhatása iránt kevésbé érzékeny. Fája a kocsányos tölgyéhez képest valamivel könnyebb, finomabb szövetű, ezért még keresettebb árucikk.
3. Csertölgy (Quercus cerris)
Alakja a kocsánytalan tölgyéhez hasonló, de lombozata lazább. Kérge hamar repedezik, a hazai tölgyek között a legdurvább, sötétszürke, a hornyokban vörösesbarna. Hajtásai szürkésbarnák, enyhén szögletesek, fiatalon molyhosak. Kis rügyeit sallangos pálhalevelek veszik körül. Levele 8–18 cm, levélkaréjai hegyesek. Levele bőrszerű, felül fényes, fonákján molyhos, tapintása érdes. Levélnyele 0,5–2 cm hosszú. Termései 2–4-esével rövid kocsányon ülnek, két évig érnek. Makkja 2–4 cm hosszú, vörösesbarna, felülete finoman barázdált. Bozontos kupacs borítja. Május végén, június elején virágzik, termése a következő év szeptemberében-októberében hullik. Gyorsabban nő a kocsányos és a kocsánytalan tölgynél, kevésbé hosszú életű, tőről nagyon jól sarjad. A dombvidék tölgyfaja. Meleg és fényigényes, szárazságtűrő. Fája nehéz, kemény, nevével ellentétben alig tartalmaz csersavat. Nagyon jó tűzifa.
4. Nyárak
Gyorsan növő, jóval lombfakadás előtt virágzó, általában nagytermetű fák. Porzós és termős virágaik külön egyedeken fejlődnek. Magjaik igen aprók, pelyhes repítőkészülékkel ellátottak. Terméséréskor a nagytömegű „vatta”-hullás sokaknál allergiás tüneteket okozhat, ezért lakott területek környékén inkább a hímivarú egyedek telepítése kívánatos. A jó vízellátottság, tápanyagokban gazdag talajokat kedvelik, de szélsőségesebb viszonyok között is előfordulnak. Jellegzetesek a kisalföldi vízhez kötött erdőtársulásokban (folyók árterületei, Hanság), illetve mesterséges faültetvényekben. Őshonos fajai (fekete-, rezgő- és szürkenyár), illetve faanyag termesztési célból szelektált nemesített fajtái (klónjai) vannak. Fájuk puha, könnyű, iparilag sokoldalúan felhasználható.
a) Fekete nyár (Popolus nigra L.)
Nagytermetű, kissé hajlott, sokszor csomoros törzsű fa. Kérge sötétszürke, végig mélyen repedezett. Hajtásai sárgásak, kopaszak. Rügyei nagyok, orsó alakúak, ragadósak. Levelei háromszög alakúak, hosszan kiegyenesedő csúcsúak, sötétzöld színűek, kopasz felületűek, finom fűrészes szélűek. Április végén virágzik, magját május második felében szórja. Gyorsan növő, rövid életű. Tőről jól, gyökérről nem sarjad. Hajtásról dugványozható, jól gyökeresedik. Fénykedvelő, vízigényes, jellegzetes ártéri fa.
b) Szürke nyár (Populus canescens)
A fehér nyár és a rezgő nyár természetes önállósult keverékfajta. Törzsalakja, fehértől zöldesszürkéig változó kéregszíne származástól és termőhelytől függően változatos. Egyenes, kiváló tulajdonságú példányai és görbe egyedei, állományai egyaránt előfordulnak. Hajtásai vékonyak, fehéren molyhosak. Levelei ötkaréjúak, vagy kerekdedek, durván fogas szélűek, fehéren nemezes, vagy molyhos fonákúak. Dugványai nehezen gyökeresednek. Gyökérsarjról jól és könnyen szaporodik, felújul.
c) Nemes nyárak (Populus x euramericana)
Az amerikai és az európai feketenyárak természetes illetve mesterséges keresztezésével alakultak ki a 18–19. századtól. Klónjaik szelektálását, nemesítését kutatók azóta is rendszeresen végzik. Botanikai jellemzőik nagyon közel állnak egymáshoz, ezért morfológiai bélyegeik alapján sokszor nehezen különböztethetők meg. Ültetvényszerű állományai a Hanságban és a Kisalföld más tájain mindenütt megtalálhatók. Nagy gazdasági jelentőséggel bírnak.
d) Fehér nyár (Popolus alba L.)
Levelei változatosak. A hosszú hajtásokon három-, ötkaréjúak, 10 cm hosszúak, 7,5 cm szélesek. A rövid hajtásokon sekélyen karéjosak, hullámos szegélyűek. Kérge szürke, idővel sötétül, barázdálódik. A porzós barkák 7,5 cm-esek, szürkék, piros portokúak. A termősek 5 cm hosszúak, zöldek. Termése 10 cm-es terméses barkában álló zöld tok.
