6. Magas kőris (Fraxinus excelsior L.)
A törzse egyenes, gyakran villásodó, koronája laza. Kérge sokáig sima, zöldesszürke, később repedezett, hálózatos. Hajtásai vastagok, zöldesszürkék, rügyei fekete színűek. Páratlanul szárnyalt levelei általában 11 levélkéből állnak, a levélkék válla lekerekített, széle sűrűn fűrészes. Lombozata ősszel zölden hull le. Csomókban csüngő szárnyas termése 3-4 cm hosszú, barnás. Áprilisban lombfakadás előtt virágzik, termése szeptember végén, október elején érik, s télen is a fán marad. Viszonylag gyors növekedésű, hosszú életű. A hegy- és dombvidékek fafaja, de a Kisalföldnek is jellegzetes fája, ahol a magyar kőrissel (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) együtt sok helyi változatban fordul elő.
7. Erdeifenyő (Pinus sylvestris L.)
Az Őrség jellegzetes fafaja, de állományaival mindkét megyében találkozunk. Fiatal korban szabályos ágörvöket visel. Törzse hengeres, oldalágai vastagok, koronája szétterülő. Kérge a törzs felső részén rozsdavörös, pikkelyes, alsó részén szürkésbarna, hosszan repedezett. Szürkészöld színű, kettesével álló tűi 4–7 cm hosszúak, merevek, tengelyük körül megcsavarodottak. Toboza 4–8 cm, tojásdad alakú, szürkésbarna, elfásodó. Magja 3–4 mm tojásdad, tarka. Májusban virágzik, magja a következő év októberében érik, tél végén, tavasszal hullik. A kinyílt tobozok 1-2 évig a fán maradnak. Gyors növekedésű, kevésbé hosszú életű. A termőhelyi tényezők széles skáláját elviseli. Jó minőségű, sűrű szövetű faanyagot ad. Lehullott avarja nehezen bomlik, a talajon felhalmozódva tűzveszélyes. Fája sárgásfehér szijácsú, vörösbarna gesztű. Az évgyűrűhatár jól látható, sok gyantajáratot tartalmaz. Puha, lágy, könnyű, szívós, kevésbé rugalmas, könnyen hasad. Jól megmunkálható. Épületasztalos- és bútoripari célra, hajóépítésre, papír-, farost-, vagy forgácsfának, burkolatnak használják fáját.
8. Fehér akác (Robinia pseudoacacia L.)
Észak-Amerikából származó, sokféle termőhelyhez alkalmazkodott, meghonosodott fafaj. A Kemenesháton jelentős területeken, de más tájakon is jellegzetes. A Kisalföld száraz homokvidékein az erdőtelepítések legfontosabb fafaja. Kérge vastag, hálózatosan repedezett, szürkésbarna. Hajtásai világoszöldek, majd vörösesbarnák, a levélízesüléseknél 2-2 széles alapú tüskét viselnek. 9–19 elliptikus levélkéből álló páratlanul szárnyalt összetett levelei vékonyak, ép szélűek, világoszöldek. Fürtös fehér virágai jó mézelők. 5–10 cm hosszú, vörösesbarna, lapos hüvelyes termésében kicsi vese alakú, feketésbarna magok vannak. A kemény héjú magok csak karcolás vagy forrázás után csiráznak. Május második felében virágzik, termése októberben érik, tél végén nyílik fel, de nyár elejéig a fán marad. Gyorsan növő, rövid vágáskorú. Tőről és gyökérről egyaránt jól sarjad, magról nem újul. Fény- és melegigényes, fagyérzékeny, laza talajokat kedvelő faj. Fája zöldes barna színű, szívós, nehéz, igen kemény, tartós. Leggyakrabban tűzifának (nyersen is jól ég) és a mezőgazdaság területén használatos, de megfelelő feldolgozási technológiával szinte mindenre alkalmas: bányafának, parkettának, rétegelt-ragasztott tartónak stb.
9. Fehér fűz (Salix alba L.)
Levelei lándzsásak, 10 cm hosszúak, 1,5 cm szélesek, mindkét végük felé elkeskenyedők, de csúcsuknál karcsúbbak. Kérge szürkésbarna, mélyen repedezett. Karcsú, hengeres, felálló barkáik a lombfakadással egy időben, tavasszal nyílnak. A porzósak 5 cm hosszúak, sárgák a termősek 4 cm-esek. Termése apró zöld tok.
10. Mézgás éger (Alnus glutinosa L.)
A hegy- és dombvidéki patakok mentén a vízzel ellátott területeket kedveli. A hansági erdőknek is jellegzetes fája. Törzse egyenes, sudarlós, ágai nagyobbrészt vízszintesen állnak. Koronája állományban magasra tolódó. Kérge fiatalon sima, fényes, fehéren pettyezett, idős korban barnásszürke, hosszanti és keresztrepedésekkel tagolt. Hajtásai lilás barnák, kopaszak, fiatalon ragadósak (mézgásak), fehéren pettyezettek. Tojásdad rügyei feketés lilák, szintén ragadósak. Levelei 5–10 cm hosszúak, kerekdedek, szélük szabálytalanul fűrészes. Gyorsan növő, viszonylag hosszú életű. Tőről nagyon jól sarjad. Fény- és vízigényes, de az elöntést és a vízingadozást nem tűri. Fája könnyű, puha, frissen kidöntve narancssárga színű, jól faragható, keresett árucikk.
